A tábor célja többek között a sok drámajátékon, önismereti játékon, beszédművelésen, előadástechnikai alapok megismertetésén túl egy rövid előadás színrevitele volt.

Egy továbbképzésen találkozott újra tavaly ősszel a két táborvezető, Rubányi Anita előadóművész, múzeumpedagógus és Bertáné Hargitai Margaréta, iskolánk egyik pedagógusa, a színjátszó csoportjaink vezetője, s ott döntötték el, hogy nyáron közös tábort szervez a katolikus iskola és a Babits ház az intézményünkbe járó drámásoknak és a környék érdeklődő gyerekeinek. Sok-sok megbeszélést, tervezgetést, majd a járványhelyzet miatti bizonytalanságot követően mindenki örömére nyár közepén megrendezhető lett a tábor.

A tábor célja többek között a sok drámajátékon, önismereti játékon, beszédművelésen, előadástechnikai alapok megismertetésén túl egy rövid előadás színrevitele volt, melyhez a pedagógusok minden nap apró előkészületi elemeket csempésztek a programba.

Az első nap a csapatépítésről szólt: különböző korú gyerekeket, akik közül jó néhányan nem találkoztak még eddig, kellett közösséggé kovácsolni. Sok-sok izgalmas és élvezetes játék után a nap végére úgy dolgoztak együtt, mintha évek óta ismernék egymást.

A régi kert rólunk szól - volt a tábor mottója, s a szekszárdi költő egykori élőhelyén, házában, kertjében leltek festői otthonra a színjátszó palánták. Megismerték Babits Mihály gyermekkorát, szinte közülük valónak érezve a kis Misit, oly szemléletesen mutatta be életét Anita néni a múzeumban.

Kedden egy utazás keretében eljutottunk a pécsi Püspöki Kincstárba egy múzeumpedagógiai foglalkozásra is, ahol az állatokkal és jelképként való megjelenésükkel ismerkedtek a gyerekek, majd az állatkertben az állatok pontos megfigyelésével töltötték az időt, s érzékeltek érdekes kontrasztot a szimbólumok és az élő állatok között.

Szerdán ezeket az új ismereteket feldolgozva megmozgathatták fantáziájukat, s kitalálhatták a számukra tökéletes állatot, mintegy megérezve a teremtés csodáját, gazdagságát és a benne rejlő játékosságot. Drámapedagógiai módszerekkel és technikákkal ismerkedve több mesét is állóképpé formáltunk a délutáni diavetítéses pihenő keretében.

A csütörtök már teljesen a versekről szólt. A szerdai kreatív írást felhasználva új irányba indultunk, mert lehetetlen volt nem észrevenni a fiúk és lányok közötti, életkorukból adódó feszültséget. Úgy döntöttünk, hogy ennek feldolgozását helyezzük az utolsó két nap fókuszába, s a klasszikus Babits versek mellett kortárs költők verseit ismertettük és beszélgettük át a gyerekekkel.

Péntekre így már az előadás fele elkészült, s a délelőtti sok játék közé a próbákat folytatva a gyermeki vágyak megfogalmazására is sor került.

Délutáni kis bemutatóra a szülők is meghívást kaptak, s mindenki megelégedésére a versszínházi kis műsor gördülékenyen és profin zajlott.

A két pedagógus kiemelt figyelmet fordított az érzelmi nevelésre, a pozitív megerősítésre, az egymás elfogadására, az énkép formálására. A gyerekek visszajelzései közül néhány, a teljesség igénye nélkül: " Köszönöm, hogy ilyen jól megterveztétek!" "Ez volt életem eddigi legjobb tábora. Igaz, hogy eddig csak háromban voltam, de akkor is." "Ugye jöhetek jövőre is?" "Kár hogy vége. Jó lenne, ha folytatódna a jövő héten." Nagyon meghatódtam, hogy milyen nagyon szeret mindenki, hogy milyen sokan dicsérnek."

Köszönjük a Wossinszky Mór Megyei Múzeum és a Pécsi Egyházmegye támogatását, a szülők bizalmát és együttműködését!