Március 19-én tartottuk meg névadónknak, Szent Józsefnek az ünnepnapját. Szent József „megérdemli hálánkat és tiszteletünket azért, amiért és ahogyan megőrizte számunkra a Szent Szüzet és Fiát, Jézust. Ez volt az ő nagy küldetése” – vallja Ferenc pápa.

Józsefre úgy tekintünk, mint a nevelők példaképére, aki óvja és elkíséri Jézust növekedésében, „bölcsességben, korban és kegyelemben” – ahogyan az evangéliumban olvassuk. József nem volt Jézus apja. Jézus apja Isten volt, de József apaként bánt Jézussal, hogy felnevelje.

A Szent Rita Katolikus Óvodában már hosszú évek óta hagyományosan ezen napon köszöntjük az édesapákat, nagyapákat, nevelőapukákat. Idén délelőtti játékra is meghívtuk őket. A közös építkezés, társasjátékozás, festés, imádkozás egyszerre volt hétköznapi és különleges élmény.

Hagyományteremtő szándékkal az iskola is egész napos rendezvényekkel várta az apukákat, nagypapákat. A korábbi években megszokott ünnepi műsort kívántuk közelebb hozni, kiváltani ezzel a kezdeményezéssel, egyúttal azt is remélve, hogy az apákra való különleges odafigyelés, mely méltó az iskola védőszentjéhez, az édesapáknak is örömet szerez.

Közös imádsággal kezdődött a hétfői nap, majd volt diákjaink mutatkoztak be a jelenlevő diákoknak, szülőknek és tanároknak. Élménybeszámolójukban kitértek az iskolában eltöltött éveikre és arra, hogy azóta hova sodorta őket az élet, mit tanultak az intézmény falai között, s abból mit tudnak kamatoztatni felnőtt éveikben.

Ezt követően átadtuk „Az én apukám” c. fotópályázat díjait, majd közös játékra, vetélkedőre invitáltuk a gyerekeket és az apukákat. A tét a Legapásabb osztály-díj elnyerése volt. Első és harmadik osztályunk büszkélkedhet idén ezzel a címmel.

A délelőtt további részében a tanulók osztályonként egy-egy „apukás” munkahelyen tettek látogatást, amelyről később beszámolót tartottak.

Délután csapatverseny várta a jelenlévőket. Szekszárddal, Szent Józseffel, a Pécsi egyházmegyével és az iskolával kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk az izgalmas lebonyolítású játékban a gyerekeknek az apukák segítségével.

Szigeti István, sokgyermekes édesapa így élte meg a nap eseményeit: „Már a tavalyi apák napján is jelen voltam, azonban az iskola falai között megrendezve kicsit más volt az üzenete az eseménynek; megérkezés, befogadottság uralkodott az egész nap folyamán rajtam. A családias légkört a mostoha téli időjárás miatti apróbb programváltozások még tovább fokozták. Az udvaron zajló szalmabála-gurítás és az egyéb virtuskodások vidámságot csaltak a gyerekek és az apukák lelkébe egyaránt. A plébániára – a munkahely-látogatás idejére – szervezett előadás elmaradt (a Pécsről meghívott előadó a havazás miatt nem érkezett meg), de helyette spontán beszélgetés kerekedett két tucat apuka és nagyapa, valamint új káplánunk részvételével a férfi, az apa, családon belüli elveszettnek hitt szerepéről, melyet mindannyian keresünk az év minden napján.”

Délután a belvárosi templomban diákjaink és óvodásaink ünnepi műsorral köszöntötték a meghívottakat. Gyermek-nagypapa együtt zenélése, ének, szavalat, hangszeres játék egyaránt ajándékként szólt az apukáknak, nagypapáknak, majd Petkó Tamás atya hálaadó szentmisét mondott értük, amely méltó zárása volt ennek a valóban gazdag és szívderítő eseménynek. A gyerekek ezután átadták apukájuknak azt az apró ajándékot, amelyet nagy szeretettel készítettek erre az alkalomra.

Köszönjük Szilyné Simon Ágnesnek, Szegedi Dezsőnek, Palla Erikának, valamint az intézmény többi pedagógusának a szervezést és a lebonyolítást!